Szerelem, káosz és a SzekérTábor 2 - Alvó szél ébredése

Néhány ajtó tovább marad nyitva, mint gondolnánk. Natasa, Nadia és Aljosa valami egészen különlegeset hoztak létre egy mocsaras, kéthektáros telken: tizenkét saját kezűleg épített lakókocsit, karámot, veteményeskertest, mentett állatok sokaságát, valamint egy menedékhelyet, ahová a kimerült emberek azért járnak, hogy újra megtanuljanak lélegezni. Mindez teljes egészében az övék. Évekbe és rengeteg sárba került. Aztán a nővérek DNS-tesztet végeztetnek - puszta kíváncsiságból, hogy megtudják, honnan származik a családjuk -, az eredmények pedig olyasmit tárnak fel, amire senki sem számított. Ikrek. Az anyjuk közös, de az apjuk nem. Az egyetlen élő személy, aki magyarázattal szolgálhatna, egy olyan nő, akivel húsz éve alig beszéltek. Beatrix negyvenhat éves, munkanélküli, és csendes életet él egy kis lakásban abban a városban, amelyet lányai maguk mögött hagytak. Tizenhat éves volt, amikor világra hozta őket, és az azóta eltelt évtizedeket abban a hitben töltötte, hogy elveszítette a jogot arra, hogy része legyen az életüknek. Amikor Natasa és Nadia megjelennek az ajtajában, nem azért jönnek, hogy számonkérjék. Azért érkeznek, hogy a kecskék körüli teendőkben kérjék a segítségét. Amit ezután követ, az a lassú, minden csillogást nélkülöző helyreállítás időszaka: hajnali istállótrágyázás, nyúlprémek kikészítése, kenyérsütő kemence építése a falu kőművesével, vitatkozás a szauna helyes felfűtésének módjáról. Kiderül, hogy Beatrix ért bizonyos dolgokhoz: tudja, melyik árokparton milyen gyógynövények nőnek, hogyan enyhíthető a fejfájás kézrátétellel, és hogyan lehet megnyugtatni egy rémült állatot. Lassan az az asszony, aki egyetlen kopott bőrönddel érkezett, hinni kezd abban, hogy talán maradhat. A háztartás pedig tovább bővül. Városból érkezik egy férfi, aki egykor szerette…