Il Galantuomo

Nápoly egyik szikláján, a tengerre néző Villa Brancaccióban dúl a vihar — kint és bent egyaránt. Salvatore "Saro" Brancaccio ma bizonyítja be egész Nápolynak, hogy a családi név többé nem jelent gyanút, hanem hitelt: délben érkezik a milánói bank ünnepélyes küldötte, hogy aláírja azt a szerződést, amely a Brancacciókat végre tisztességes emberekké teszi. Csak egyetlen dolognak kell addig eltűnnie a házból — egy régi, kompromittáló táskának, amit Saro megesküdött, hogy a tenger mélyére küld. De a kis Tonino, aki inkább virrasztott, mint hogy egyedül nézzen szembe az éjszakai tengerrel, másképp döntött. A táska nem a habok közt landolt, hanem a hall polcán — három egyforma bőr aktatáska közé keveredve, amelyek közül az egyikben készpénz várja a bankárt, a másikban a család ékszerekbe zárt becsülete, a harmadikban pedig az, aminek soha nem szabadott volna a ház küszöbét átlépnie. És egyik táska sincs megjelölve. Miközben a szabók a szalonban várakoznak, a komornyik méltóságteljes nyugalommal adagolja a rossz híreket, és a vihar egyre hangosabban dörömböl az ablaktáblákon, Saro órái vannak hátra, hogy helyrehozza, amit egy álmatlan, rémült fiú elrontott. Egy zajos, meleg szívű nápolyi bohózat becsületről, hazugságokról és arról, milyen vékony a határ egy szentmise és egy katasztrófa között — különösen, ha három egyforma táska áll a hallban, és senki sem tudja, melyik melyik.