Az Utolsó Busz

Éva tíz éve ugyanazt az életet éli. Ugyanaz az iroda. Ugyanazok a késő esték. És minden éjjel ugyanaz a huszonhármas busz, amely éjfél után tíz perccel viszi haza. A volánnál mindig János ül, az ősz halántékú sofőr, akinek nyugodt biccentése éppúgy hozzátartozik Éva életéhez, mint maga az út. Egy este azonban Éva észrevesz valamit. János tíz év alatt egyetlen napot sem öregedett. Ettől a pillanattól a megszokott éjszakai utazások lassan megváltoznak. A busz néha olyan megállóknál áll meg, amelyeknek nem kellene létezniük. Különös utasok jelennek meg rajta. A köd mögött pedig mintha egy másik út húzódna – egy út, amely nem feltétlenül oda vezet, ahová Éva menni szeretne, hanem oda, ahová már régen el kellett volna jutnia. Miközben megpróbálja megfejteni János és a huszonhármas busz titkát, egyre nyugtalanítóbb kérdéssel kell szembenéznie: Mi van, ha nem az a legnagyobb rejtély, hogy hová tart ez a busz – hanem az, hogy ő miért nem szállt le róla tíz éve? Az utolsó busz misztikus, lélektani történet az időről, az elengedésről, az eltemetett álmokról és arról a pillanatról, amikor az embernek végre döntenie kell: tovább utazik ugyanazon az útvonalon – vagy visszaveszi a saját életét.